loading

Létezik olyan energia, amellyel akadályt nem ismerve elérhető a kitûzött cél? Igen! A rüsselsheimi Opel-dinasztia ismerte a titkot. A XIX. század elején, a kézmûvesipar virágzása közepette már az első nemzedéknél felfedezhető a mûszaki zsenialitás. Adamot, Georgot és az ifjabb Philipp Wilhelmet olyannyira megbabonázta a varrógép csodája, hogy egy istállóból átalakított mûhelyben önálló vállalatot alapítottak 1862-ben.A második Opel-generáció, Adam öt fia, Carl, Wilhelm, Heinrich, Friedrich és Ludwig örökölték apjuk tehetségét és hitét, amit közel egymillió varrógép meg két és félmillió bicikli jelzett szerte a világon. Az igazi rekord azonban a négykerekûek terén született: 1937-re az Opel lett Európa legnagyobb autógyártója.

A világ automobilgyártását két, egymást követő évtől, 1885-től és 1886-tól Karl Benz és Gottlieb Daimler autóinak megalkotásától számítják. A XIX. század végi Németországban rajtuk kívül csupán néhány gyár és magánszemély kezdett el foglalkozni autókkal. Egyeikük Friedrich Lutzmann, aki - Adam Opel apjához hasonlóan-lakatosmesterként kezdte pályafutását és 1893-ban kezdett el dolgozni az első autón. A kísérletek eléggé biztatóak voltak ahhoz, hogy Lutzmann, akit az anhalti udvar hivatalos jármûépítőjének is kineveztek, 1895-ben saját költségén megalapítsa az Anhaltische Motorwagen Fabrikot.


Lutzmann a “Pfeil” (“Nyíl”) nevû modellek egész tárházát kínálta. A 2000 márka körüli induló árú Lutzmann-autók komoly érdeklődést keltettek. Valódi hírnevüket a németországi automobilok első nagy, versenyszerû megmérettetésén, egy jól sikerült bemutatkozással alapozták meg, 1897. szeptember 30-án. A legkiválóbb autónak a Lutzmann-modellt tartották az Opel testvérek is, akik a hivatalos megfigyelők között foglaltak helyet, és azért jöttek Berlinbe, hogy az utazás új módját tanulmányozzák.


Bár apjuk, Adam Opel nem érdeklődött annyira az autók iránt, mint édesanyjuk, az Opel testvérek mégis úgy vélték, hogy egyedül az automobil kelthetné életre a pangó rüsselsheimi üzletet. Az ugyanis a bicikligyártás 1897-es összeomlása miatt kritikus pontra jutott. Ernst Ludwig, az 1892-től Hessen felett uralkodó nagyherceg is támogatta elképzeléseiket. Érdekelt volt hercegsége iparosításában, s az Opel családot potenciális jelöltként tartotta számon az autóipar megalapozásában.Berlinben a Lutzmann autó jó teljesítménye természetesen az Opel testvéreket is lenyûgözte. Mint tapasztalt bicikligyártók, csodálták mindazokat a leleményes és szokatlan módszereket, amelyekkel Lutzmann kihasználta a golyóscsapágyak előnyeit.


Közvetlenül a berlini események után az idősebb Opel testvérek Dessauba utaztak Lutzmann mûhelyének megtekintésére és egy esetleges üzleti kapcsolat felvételére. Egy előzetes szerződés formájában hamarosan megegyezésre jutottak, s 1897 végén Lutzmann összes szerszámával, alkatrészével és alkalmazottjával együtt Rüsselsheimbe költözött. Egy kicsi, különálló automobil osztályt alakítottak ki a kísérletek folytatására, anélkül, hogy más Opel üzleteket zavartak volna. Carl és Wilhelm Opel azt várták Friedrich Lutzmanntól, hogy folyamatosan ellenőrizze az osztályt, és természetesen az első Opel-modelleket kifejlessze.


A következő évben Lutzmann és emberei továbbfejlesztettek egy modellformát, némileg a korábbi elképzelésekre alapozva. A kis csapat az év végére elkészült a Lutzmann-rendszerû Opel-Patent-Motorwagen prototípusával, és 1899 elején már piacra is dobták az első autókat. Így tehát 1898 úgy vonul be a történelembe, mint az első év, amikor a rüsselsheimi Opelnél automobilt építettek, 1899 pedig az az év, amelyben már értékesítésre is sor került: szám szerint tizenegy autót adtak el. Az első Opelek motorja mindössze 1500 cm3 lehetett, 4 lóerő teljesítménnyel.Az automobilok építése során az Opel testvérek új megoldások és új technikák bevezetését határozták el. Hogy minden esetben tökéletes legyen a hengerfurat, hengerfúrógépet terveztek és építettek. Új anyagokat használtak a dugattyúgyûrûhöz, hogy elkerüljék azok további törését, ami annyi gondot okozott a korábbi motoroknál. A jobb gyûrûkkel és a könnyebb lendkerékkel megkísérelhették a nagyobb sebesség elérését is. 1899-ben Lutzmann és az Opel testvérek kéthengeres motort is építettek, amely már egy olyan, nagyobb súlyú autóban foglalt helyet, ami három-négy embert is elbírt, végsebessége pedig mintegy 45 km/h volt. Az Opel testvérek a korabeli autószalonokban is bemutatták gyártmányaikat. Egy 1900 elején, Nürnbergben tartott bemutató alkalmával négy jármû állt az Opel-standon, a rüsselsheimi mûhely legjobb és legújabb termékeit képviselve. Amikor azonban végigsétáltak a többi automobil között, az Opel testvéreknek rá kellett jönniük, hogy a design terén még mindig elmaradnak a legújabb irányvonaltól. Közben az autógyártás felemésztette az Opel varrógép- és bicikligyártásból származó jövedelem nagy részét. Így az utolsó alkatrészek beépítését követően, az anya, Sophie Opel kívánságának megfelelően, 1900-ban bezárták az automobilosztályt. Abban az évben összesen huszonnégy autót gyártottak.


Ugrás az oldal tetejére